„Olyan lesz az egész házasságunk, mint ahogyan az esküvőnket szervezzük.
Ha jó buli, akkor jó buli,
ha vicces, akkor vicces,
ha fáradságos és veszekedős,
akkor fáradságos és veszekedős.”
Ha esküvő, akkor Nekem mindig a fenti idézet jut először eszembe.
Köszöntelek oldalamon, Tóth-Renczes Katalin vagyok.
Mielőtt esküvőszervezéssel kezdtem foglalkozni, munkahelyemnek köszönhetően ügyfelekkel, beosztottakkal való kapcsolattartás és ügyintézés volt a feladatom. Sokszor kellett gyorsan, rugalmasan kezelni a kialakult szituációkat, néha pár pillanat alatt megoldani a vészhelyzeteket. Szeretek emberekkel foglalkozni, megismerni és meghallgatni őket. Jó érzéssel tölt el mindez.
Közben a barátaim közül néhányan elérkeztek életük egyik legfontosabb napjához, az esküvőjükhöz.
Figyeltem a Nagy Napokat, és néhány alkalommal sajnos volt szerencsém látni vendégként, hogy nem is olyan boldog az a nap, mint ahogy Ők szeretnék.
Már az előkészületek nagyon sokat kivettek belőlük, aztán a Nap, ami Róluk kellett volna, hogy szóljon, csak egy nap lett a sok közül.
Próbálták túlélni, mindenre odafigyelni, így a lényeg elveszett.
Ekkor határoztam el, hogy, ha van rá lehetőségem és elfogadják a segítségemet, „közbeavatkozom”.
Először csak néhány apróságban segédkeztem a Nagy Napok előkészületeinél, aztán észre sem vettem, de valahogy minden az én kezemben összpontosult.
Imádtam! Minden egyes előkészületi napot,
az egyeztetéseket, a feladatokat, az ügyintézést, egyszóval
Mindent!
Majd amikor elérkezett az általuk várva várt Nagy Nap, a háttérből irányítva a dolgokat azt éreztem:
„Igen, ez vagyok Én, ezt Nekem találták ki”!
Elvégeztem egy esküvőszervező tanfolyamot, hogy a korábbi tapasztalataimat és tudásomat fejlesszem, de az esküvőszervezés csak egy részben tanulható dolog.
Úgy gondolom, erre inkább születni kell.